minden áron

Látom tele a kasszátok, de innen maradj távol Nem kérek a szakmából, ezeket ti szavaztátok Minden áron, mindenkin át, mint a Savastanók

Minden álmod Minden kristály Minden áron Hova mennék

S én nőttem egy két centit minden évben Az igazit várom az idei nyáron Hű is leszek majdnem minden áron

Hideg szél fúj, nagyon fázom Szeress engem, hogyha kérlek Szeress engem minden áron

Ó, mi megcsinálhatjuk Együtt megmutathatjuk Minden áron féltjük, óvjuk Megcsinálhatjuk

de ez az ami tán a legszebb vallomás. Te vagy aki kell, rád vágyom te vagy, aki kell minden áron, szorosan ölelj, hogy fájjon,

Még is épp olyan messze vágyom hová csak a szél jut el Csábít az álom És én eljutok minden áron ahova te nem viszel

pedig nem hajszoltam nem vágytam minden áron de megtalált

Gyere hát, oldozz fel engem, annak ellenére, hogy a lelkem minden időkön túl van leláncolva A szívverésemért minden áron megszerzem a szabadságot, mint egy fegyvert, hogy mind az erő, amelyben hiszek, és mind az álmaim tovább élhessenek

Figyelek De még mindig el vagyok veszve És minden áron Tudnom kell

Tudod, még emlékszem a napra amikor megértettem, hogy enyém kell hogy légy minden áron Egész este követtél

Azt hittem, hogy a TV-ben szerepelni, ahol mindenki láthat Számomra nem más, mint a legkönnyebb módja a boldogságnak Sosem leszek az, aki minden áron lenni akartam régen Túlságosan aggaszt, hogy helyettem az Úrénak jusson az érdem

De ez csak a szél hordta por Amikor minden elmúlik, az az egyetlen veszteség Az, hogy nem szeretett minden áron Amikor mondhatod, én is mondhatom

Senki sem hiszi, hogy ez vezetne valahova Lezártad - hideg vagy, mint a jég, Csakis téged akarlak minden áron, Gyere vissza! Mit tegyek, ha elhagytál?

Az egyetlen valós dolog Egy megjátszott világban Az nem más, mint a tiszta igazságom, amit minden áron megvédek majd

Mi könnyekre fakasztott, Szeretném száműzni. Minden áron szeretlek, Minden pillanatban szeretlek,

Vannak, kik a Mennyben hisznek Mások egy másik életről álmodnak De ami minden áron számít Az, uralni a világot

Ma este, Circetónak, magas jeget, halkövérségűt és átderengőt, mint a sarki éj tíz hónapja – (szíve ámbra és tapló) –, egyetlen imádságomért, mely néma, mint az éjszaka e tájai, s amely ádázabb bravúrokat előz meg, mint az ádáz sarki káosz. Minden áron és minden ...